Visszatérő álmom: málló templomtorony
ócska órájaként önmagam álmodom
augusztusi fényben. Ötven szúró ékkel
testem tengelyében, delet ütök éppen.
Izzadt ruhám zsibbadó testemre tapad,
sivatagvárosban ellenségem a Nap.
Múló időm perc-porában fulladozom,
mászva visz előre néhány rozsdás izom.
Szememben kvarchomok, torkom kőpor-száraz,
utolsó erőmmel felidézem szádat,
hullámzó szavaid - hangjuk harang-tenger,
kattan a szerkezet... időt nyer az Ember.
2007-06-20
Fonnyadzik elmémben a setét, bús idő,
érzem tagjaimban: fájt nyit meg a jövő.
Ráró gondolatom éjszakában járó,
tudásszenvedélyem böglyöket utánzó.
Bár semmibe haraptam ivor fogakkal,
részeg hajnalokon horhosban kutattam.
Későn nyílt fel szemem, látásom még homály,
tétova tanaim lomtára: csúf hodály.
Száz felé félúton, merengésem groteszk,
gond kavarog bennem, s gazdátlan arabeszk.
Szédülés környékez, kimarjult a kedvem,
akárhogy számolom - nyolc nap múlva ötven...
2007-08-12
