2022/11/26

Harácsolók

A kapzsi ember morzsákat osztogat - tokio170




Lég ellen forgó a szélmalom,
kutyáját csóváló a farok:
öncélból ugat a hatalom,
ám közösből merít a marok.

Csakis saját hasznát szolgálva
csűri-csavarja az érveket,
fösvényen önt a morc molnárja
apró zsákodba egy keveset.

Földről is sepri a porosat -
nevet rád a kegyes grácia -,
feljegyzi mindig az okokat
társa, a hű bürokrácia.

Bársonyba rejtik el a valót,
kulisszák mögé bújnak, ahol
koncukként mérik szét az adót,
nem nélkülöz, ki velük csahol.

Nézd a sok naplopót! - mára mind jóllakott.
Szuszogva nyúlnak el, arcukon vaskalap,
testük nyugodt, lelkük előregyóntatott,
de álomba süppedő kezük még matat.



2009-04-04


by tokio170

2022/11/16

Emlék-köd

Téli, erdei táj



Kristálycsizmába lép az éj,
jégsarkakon kopog,
halk dérrel hinti lábnyomát,
talpán friss hó ropog.

Ilyenkor vágyom messzire,
hol jámbor még a táj,
hol város hangja nem zavar,
a csend magvába zár.

Elindul fáradt képzelet,
bódultan andalog,
szememben emlék-köd szitál:
régmúlt karácsonyok.


2007-12-10


szerző: tokio170 a békés szamuráj

2022/11/11

tokio170: kéjpillanat

Autós pár éjszaka
(Kép: Leonid Afremov)


esőfüggöny fénylő rémség
egész éjjel zordan zuhog
kriptából jött sírsötétség
ablaktörlőm álmot susog

hogyha fognád mindig kezem
az éj nekünk pezsgőt bont’na
táncba hívna fény-bálterem
hajnalmámor horizontja

naptestünkben tűzvirradat
tündökölne márvány vágyunk
szikrázna a kéjpillanat
csillámlana nyirkos ágyunk

útszéli roncs füstje lebeg
nagyestélyi szmoking kalap
tűnő árnyak legyintenek
hátsó ülésen ott maradt


 2010. 03. 01.