Kristálycsizmába lép az éj,
jégsarkakon kopog,
halk dérrel hinti lábnyomát,
talpán friss hó ropog.
Ilyenkor vágyom messzire,
hol jámbor még a táj,
hol város hangja nem zavar,
a csend magvába zár.
Elindul fáradt képzelet,
bódultan andalog,
szememben emlék-köd szitál:
régmúlt karácsonyok.
2007-12-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A hozzászólások moderálás után jelennek meg.