Lomhán csurran nyáréj-patak,
csobbanása csendbe ragad.
Hullámhangod ringató dal,
így alszom el – altatóval.
Örvény húz le, mélye álom –
segít meddő éjszakákon,
mikor messzeséged mérem,
nyúlok feléd a sötétben.
Idő dörren, villan emlék,
fellegből bukkannak esték,
csillognak a fényoldalak,
téged vetít száz pillanat.
Arcod látom monitorban,
nevetve írsz, szemed lobban,
virul benned a gondolat –
küldöd hozzám az álmodat.
2007. 07.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A hozzászólások moderálás után jelennek meg.