Úgy gondoltam írok,
mint gyerekként tettem,
(fiatal voltam még:
alig-alig negyven).
Szerzek év közben, sőt
születésnapomra
apró versikéket, -
gyűlnek mind talonba.
Gyarapodom én is
számszakilag - nagyon,
most voltam huszonöt,
s már inverz a vagyon.
Sudár jegenyékhez
méregettem léptem
negyedszázadosan -
nem hajlongtam mégsem.
Most már ötvenkettő,
de hol a jegenye?
Letörte a vihar,
csonka a teteje.
Hajtanak még sorok -
ünnepnapi rendben -
szikár szavak s teltek
ölelkeznek bennem.
Idén is gyúlhatna
boldogcsalád-gyertya,
verseket olvasva
fogyhatna a torta.
Ám beérem - okkal,
ha ezen ünnepen
petárdatűz villan
fenn a Gellért-hegyen,
s a Duna-parti tömeg -
bármily meghökkentő -
nem is azért tapsol:
immár ötvenkettő...
2009-08-20
