Még tűz a nap, és varr a fű,
foltot ölt a sok szorgos tű.
Tarka tájban a természet
bohóc képe - kész festészet.
Tanyát vert a vén vándor-ősz,
a hajlott hátú levélcsősz.
Kunyhó körül csendet seper,
nyár álmokat hálni terel.
Ezüst haja légben lebeg,
köd kezéből - a szellemek
isszák harmat-hűvös borát.
Táncot járnak az árnycsodák.
Lenge széllel versenyt lépek,
porral szállnak szürke képek -
apró tüzek füsttel égnek...
Borzongatnak rég-emlékek.
2007- 10 - 07
