Csendes születésnap (50.)

I.

Évek erdeje,
álom rejtekké foszlott
ötven gond oszlop.


II.


Mállik a falon
a repkényes vakolat.
Őszt szitál a szél.


III.


Hajnalcsend csepeg,
harmatcseppekben tocsog
a jövő idő.


IV.


Évek vágy-erdeje,
múlt álmok menhelye -
ötven csendes oszlop -
merengő, ágfosztott.

2007. 08, 16.

Visszatérő álmom

Visszatérő álmom: málló templomtorony
ócska órájaként önmagam álmodom
augusztusi fényben. Ötven szúró ékkel
testem tengelyében, delet ütök éppen.


Izzadt ruhám zsibbadó testemre tapad,
sivatagvárosban ellenségem a Nap.
Múló időm perc-porában fulladozom,
mászva visz előre néhány rozsdás izom.


Szememben kvarchomok, torkom kőpor-száraz,
utolsó erőmmel felidézem szádat,
hullámzó szavaid - hangjuk harang-tenger,
kattan a szerkezet... időt nyer az Ember.



2007-06-20

Groteszk

Fonnyadzik elmémben a setét, bús idő,
érzem tagjaimban – fájt nyit meg a jövő.
Ráró gondolatom éjszakában járó,
tudásszenvedélyem böglyöket utánzó.

Bár semmibe haraptam ivor fogakkal,
részeg hajnalokon horhosban kutattam.
Későn nyílt fel szemem, látásom még homály,
tétova tanaim lomtára – tág hodály.

Száz felé félúton, merengésem groteszk,
gond kavarog bennem, gazdátlan arabeszk.
Szédülés környékez, kimarjult a kedvem,
akárhogy számolom – nyolc nap múlva ötven.

2007-08-12