megdermedt húsleves

viszket a lábam
térdhajlat körül,
vakargatom bátran
alatta és fölül.
    körmöm akad – fura,
    mint kaparom magam,
    alig vagyok ura,
    elkapott az iram.

   fogom, mit leszedtem,
   – ez milyen érdekes…?
   nézem meglepetten:
   megdermedt húsleves.

   nyomkodom a helyét,
   szemlélgetem lábam –
   csepegteti levét,
   felszökik a lázam.

   valami belém szúrt...
   piros is nagy köre,
   bőrömbe kullancs túrt?
   nincs beszakadt feje...

   akkor viszont pók volt,
   töprengek aszottan,
   s amíg rágott – horgolt,
   én viszont aludtam.
   szívott a bestia,
   a húsomat marta –
   belém öklendezett,
   nedvemet akarta.

  mint holmi páclevet –
  bomló testem falta,
  s míg eleven evett,
  ó én hagytam – balga.

szememben rettenet
feszeget ketrecet –
pókpácos pillanat
hálóján billegek.



2007. 07. 16.

Álomátvitel

 

Lomhán csurran nyáréj-patak,
csobbanása csendbe ragad.
Hullámhangod ringató dal,
így alszom el – altatóval.

Örvény húz le, mélye álom –
segít meddő éjszakákon,
mikor messzeséged mérem,
nyúlok feléd a sötétben.

Idő dörren, villan emlék,
fellegből bukkannak esték,
csillognak a fényoldalak,
téged vetít száz pillanat.

Arcod látom monitorban,
nevetve írsz, szemed lobban,
virul benned a gondolat  –
küldöd hozzám az álmodat.



2007. 07.08.