Kortárs irodalom: válogatás tokio170, a békés szamuráj írásaiból. Versek, novellák publicisztikák, gondolatok, dimenziók - az élet néhány rétege.
2022/12/01
Gondolatok induláskor
Kifelé jövet a fürdőből az jár az eszemben: meddig tart ez a világ,
amíg itt párolog vizes bőröm a hosszú, L alakú előszobában?
Hányszor kell letörölnöm a tükröt, miután párába írtam a neved?
Egyáltalán: hány nap is az élet, érdemes-e még újrakezdeni?
A napok monotóniája nem fog-e ránk vonyítani, mint farkas a Holdra,
és nem nyel-e el bennünket, akár a hollótól szerzett sajtot a róka.
A nappaliban közönyösen folyik szét a rendetlenség.
Már nem állok neki kilátástalan pakolásnak, hogy újra azt érezzem:
csinálhatsz itt bármit, úgysem köszöni meg senki, sőt észre sem veszi,
ahogy a kiflibe csavarodott macska a dikón, a száradt ruhák között.
Legjobb az ő dolga, boldogan szendereg, nem tudja, hogy bíróságon van a sorsa.
Elválik majd, kihez kerül, és kié lesz a dikó, kié a pokróc és kié a gyűrött rongyok.
Kinn a kutya úgy örül, mintha megváltóját látná, hozza játékát, bökdösi a lábam.
Nem érzi a májusi meleg nap katatón melankóliáját, kajlán szalad, labdát gurít elém.
Félig-meddig visszarúgom, félig-meddig visszasírom, hisz nem jöhet velem.
Talán kap egy erős altatót, és eltemetem itt a kertben, elmúlt fiatalságom mellé.
Vergődés már az ő élete is, egy görcsberánduló futam –
egyre gyakrabban tör rá az epilepsziás roham.
2008. május 30.
tokio170 versek
| Címkék:
élet,
elmúlt fiatalság,
gondolatok,
kutya,
macska,
tokio170 írásai,
válás,
versek
2022/11/26
Harácsolók
Lég ellen forgó a szélmalom,
kutyáját csóváló a farok:
öncélból ugat a hatalom,
ám közösből merít a marok.
Csakis saját hasznát szolgálva
csűri-csavarja az érveket,
fösvényen önt a morc molnárja
apró zsákodba egy keveset.
Földről is sepri a porosat -
nevet rád a kegyes grácia -,
feljegyzi mindig az okokat
társa, a hű bürokrácia.
Bársonyba rejtik el a valót,
kulisszák mögé bújnak, ahol
koncukként mérik szét az adót,
nem nélkülöz, ki velük csahol.
Nézd a sok naplopót! - mára mind jóllakott.
Szuszogva nyúlnak el, arcukon vaskalap,
testük nyugodt, lelkük előregyóntatott,
de álomba süppedő kezük még matat.
2009-04-04
by tokio170
2022/11/16
Emlék-köd
Kristálycsizmába lép az éj,
jégsarkakon kopog,
halk dérrel hinti lábnyomát,
talpán friss hó ropog.
Ilyenkor vágyom messzire,
hol jámbor még a táj,
hol város hangja nem zavar,
a csend magvába zár.
Elindul fáradt képzelet,
bódultan andalog,
szememben emlék-köd szitál:
régmúlt karácsonyok.
2007-12-10
szerző: tokio170 a békés szamuráj
| Címkék:
csend,
karácsony,
téli emlék,
tokio170
2022/11/11
tokio170: kéjpillanat
(Kép: Leonid Afremov)
esőfüggöny fénylő rémség
egész éjjel zordan zuhog
kriptából jött sírsötétség
ablaktörlőm álmot susog
hogyha fognád mindig kezem
az éj nekünk pezsgőt bont’na
táncba hívna fény-bálterem
hajnalmámor horizontja
naptestünkben tűzvirradat
tündökölne márvány vágyunk
szikrázna a kéjpillanat
csillámlana nyirkos ágyunk
útszéli roncs füstje lebeg
az éj nekünk pezsgőt bont’na
táncba hívna fény-bálterem
hajnalmámor horizontja
naptestünkben tűzvirradat
tündökölne márvány vágyunk
szikrázna a kéjpillanat
csillámlana nyirkos ágyunk
nagyestélyi szmoking kalap
tűnő árnyak legyintenek
hátsó ülésen ott maradt
2010. 03. 01.
| Címkék:
bál,
baleset,
esőfüggöny,
halál,
kéjpillanat,
tokio170
2022/10/23
Emléktó üvegén
Kormot szór szemembe
a reszketeg alkony,
tétova lépteim
konganak a parton.
Emléktó üvegén -
mint vékony cukormázt -
a hirtelen jött fagy
jéghártyát cicomáz.
Gondolatban élek -
testem már hitetlen -,
megdermedt énemet
lábnyomodba tettem.
Fagyos hangulathoz
nem tapad meleg szó,
kandalló nélküli
didergő a kunyhó.
Magam mellé fekszem -
magányom markolom -,
s pattogó hasábok
zenéjét álmodom.
2006-12-30
| Címkék:
emléktó,
fagyos hangulat,
kandalló,
magány,
tokio170 írásai
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)