Az emeleti hálószobaablakon a vastag alumíniumredőny koppanásig le
volt engedve, ezáltal biztosítottnak tűnt a csend és a sötétség, Leslie
ennek ellenére a szomszédban őrültködő kutyák veszett csaholásának
beszűrődő hangjaira ébredt. A kretén kutyabanda sehogy sem akarta
abbahagyni az agyament reggeli ugatást.
Vasárnap volt, még
visszaaludhatott volna, néhány pillanat múlva mégis elhatározta magát,
felkelt és betámolygott a szomszédos fürdőbe. A tükörből egy szőrös,
kialvatlan aggastyán tekintett rá vissza. Úgy érezte, egy éjszaka alatt
tíz évet öregedett.
Hajnalban feküdt le – ugyanis még sokáig
böngészte a háborús híreket –, miután megpróbálta felturbózni weboldala
szöveges tartalmait, mivel a SEO ellenőrző program néhány helyen hibát
jelzett. A webáruház
a fontos keresőszavakra kezdett visszacsúszni a Google találati
listáján, sőt két esetben át is esett a második oldalra. A 14. helyezés
pedig már nem fért bele a szakember szigorú elképzelésébe.
Elgondolkodva borotválkozni kezdett. Néha még munkaidőben is
annyira el tudott merülni a gondolataiban, hogy felesége időnként
szigorúan rá is szólt, amikor észrevette a tekintetén, hogy igencsak
távol jár:
– Ugyan mit mozizol már megint? – látom, teljesen máshol vagy.
Másodperceken belül most is – bár ügyesen mozgott a keze, gondosan húzta a borotvát – már forgott a film…
Végignézte, ahogy koszosan, büdösen, három órás alvás után az ukrán
Mariupolban ébred. Víz híján nem fürdött már legalább tíz napja,
apránként a fogmosás is elmaradozott. Enni csak futólag evett valami
konzervet. Most is olyan szájíze volt, mintha álmában csótányok jártak
volna a szájában és behordták volna a priccs alatt hányódó lecsós
babfőzelék penészes maradékát.
Szétnézett a salétromos, koszos
pincehelyiségben, ismerőst keresett, de az éjjeli, számos áldozatot
követelő összecsapás után csak kék karszalagot viselő idegenek néztek rá
vissza a félhomályból. Benyúlt a priccs alá, megtapogatta a
géppisztolyát és a páncéltörő rakéta vetőcsövét. A rakéta tömege
indítócsővel együtt 28 kg, tehát azt csak úgy nem viszik el csótányok,
sőt a legyek sem hordják el.
A hideg vas érzésétől valamelyest
megnyugodott és visszadőlt a fekhelyére. Három kék karszalagos,
ismeretlen férfi állt meg mellette és távcsöves puskájukkal
megkocogtatták a bakancsát.
– Jössz velünk koma? – megyünk kaját
szerezni. – Kellene néhány láda lőszert is vételezni, be kell táraznunk,
fogytán van a 7,62-es skuló. Tegnap ígértek Javelin rakétákat, azokat
akár három kilométerről célba tudjuk juttatni. Alighogy beérkeznek az
orosz tankok a prospekt Myru-n, akár innen is rendesen beléjük
trafálhatunk.
– Hallottam, hogy az amerikaiak 47 millió dollár
értékben adtak el nekünk 37 indítót és 210 rakétát. – morogta Leslie. Az
is egyértelmű, hogy a mai világban ingyen semmi sincs, tehát az újabb
1000 rakétát is mi fizetjük meg, ha egyszer vége ennek az őrült
attaknak. – Azt is hallottam viszont, hogy az oroszok képesek leszedni a
tankelhárító rakétákat, vannak nekik érzékelőik, zavaróik, valamint
speciális füstgránátjaik. Minden egyes elpazarolt rakétánk legalább
200 000 dolláros kárt jelent. Ennyi pénzért pedig egy ukrán
átlagembernek 40 évig kell dolgoznia.
– Körültekintően
araszoltak az óvóhelynek használt mély pincéből a felszínre. A környék
felismerhetetlenségig szét volt bombázva. Vigyázva kellett lépkedniük a
romok között, mert a kazettás bombák apró töltetei közül több
százaléknyi besül, vagyis ezek a fegyverek akár évekig komoly veszélyt
jelentenek a lakosságra.
Az áruházak mind bezártak, ám néhány
saroknyira a Khlibnyy Kiosk-ot találat érte, így az emberek a leomlott
falon keresztül hordták ki az élelmiszert és a bevásárlókocsikkal együtt
indultak útnak az omladékok között.
Leslie és az ukrán komák jól
felpakoltak. Három bevásárlókocsit raktak teli poros konzervekkel,
vákuumfóliás húskészítményekkel, kekszekkel, édességekkel, italokkal és
aránylag sérülésmentes csomagolású tartós kenyérrel.
Visszafelé
menet a komák a bombatölcséreket kerülgetve húzták-vonták a kocsikat,
Leslie pedig – megfontoltan nézelődve – gépfegyverével pásztázta a
terepet. Útba ejtették a közeli Military ground-ot, ahol kaptak két
teljes láda lőszert. 2 db, az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett
hordozható, infravörös önirányítású Javelin rakétavetőt és 4 db
rakétát.
Ahogy közeledtek, már tucatnyian futottak eléjük és hordták
le a pincébe a beszerzett ellátmányt. A nők és gyerekek szerencsére
előző nap, a korridor megnyitásakor elmehettek, így már csak azok a
bátrak maradtak, akik felvállalták, hogy az orosz katonai erők
célpontjaivá válnak, akárcsak a hivatásos ukrán katonák.
A pincében
egy tiszthelyettes összehívta az önkéntes csapatot és eligazítást
tartott. Elmondta, hogy az oroszok valószínűleg ma is este fognak
támadni. Addig mindenki végezze dolgát, egyen, pihenjen, készítse elő a
fegyvereket.
Leslie rendesen bereggelizett, megivott rá egy
liter feketeribizli levet. A komák viszont az elfogyasztott alkoholos
itókák hatására kezdtek förtelmesen viselkedni, így elvonult a pince
hátsó traktusába, ahol a tábori priccse volt és ruhástól bebújt a durva
pokróc alá.
Szinte azonnal elaludt. Nem volt szorongása, nem
félt a jövőtől, nem félt az orosz támadástól, örült, hogy
belezuhanhatott a priccs kellemes melegébe és a pokróc biztosította
jótékony sötétségbe.
Álmában (hol is máshol) Bora-Borán múlatta
az időt egy hatalmas homokos parton épült, képeslapra kívánkozó
szépségű strandon. A finom fehér homok és a langymeleg sekély víz, olyan
tiszta volt, hogy szabad szemmel is megfigyelhette a tengeri
élővilágot. Víz fölé épített bungalóban lévő lakosztálya saját kerttel,
medencével és jakuzzival várta vissza, hogy maradéktalanul tökéletessé
tegye a pihenését.
Leslie a bungaló teraszáról a következő
pillanatban már közvetlenül a türkizkék lagúnába gázolt, ahol egy
bámulatba ejtő polinéz szépség várta. A férfi kitárta a karját, magához
akarta ölelni a nőt, de az hátralépett és egy mobiltelefont nyújtott
feléje.
– Önt keresik uram. – mondta.
A telefonban egy férfihang orosz akcentussal közölte:
– Isten bocsassa meg neked, hogy ellenunk uszitottad Rusz testvereinket es eladtad nekik a super fegyvereid.
Elvezed a sok penzed, amig csak lehet!
A hívás váratlanul megszakadt. A férfi értetlenül babrálta a kezében
lévő, hirtelen elnémult okos készüléket, míg egy élesen süvöltő hangot
nem hallott. Felnézett, s mielőtt emlékeibe zárhatta volna a világ egyik
legszebb lagúnáját a lenyűgöző kilátással a Mount Otemanu hegyre, a
telefon koordinátáira irányított lövedék derékban szétrobbantotta a
testét.
Leslie felesége nagy lendülettel nyitott be a fürdőbe.
A férfi szinte észre sem vette, csak ált a tükör előtt, kezében a
borotvájával és tökéletes simaságú képét tapogatta.
Az asszony visszafordult és halkan annyit szólt:
– Látom, már megint mozizol, hagylak.
– A saját... a saját mocskos fegyvere végzett vele. Abiit, non obiit – motyogta Leslie.
2022. 03. 15.
.jpg "tokio170: Harácsolók")